Elsőként megnyitott, földszinti termünk a majori iskolák életét bemutató kiállításnak ad otthont. A kiállítást Balanyi Miklós nyugalmazott tanár rendezte be, aki maga is negyed évszázadnyi időt tanított a 47-es és a 73-as majorokban. A gyűjtemény anyaga főként a 19. század végéről és a 20. század elejéről származik. Itteni feladataink a gyűjtemény bővítésén túl elsősorban a berendezési tárgyak egy részének restaurálása. Hosszabb távon a termet szeretnénk még hangulatosabbá tenni – például a fénycsővilágítás és a gázkonvektorok korabeli „technikára” való lecserélésével.


A 73-as majori iskola osztálytermének teljes berendezése az 1910-es évekből

a múzeum Balanyi Miklós termében kapott helyet

A teremben a 18. sz. végén készült kaláni vaskályha, tantermi szekrények, az 1910-es évekből való kettes és hármas padok és állványos tábla kaptak helyet. Az ajtó mellett a falon a központi iskola csengője látható 1923-ból. A tanítói asztal és szék 1920-ból a 23-as majori iskolából, a tanulói fogas 1912-ből a 73. majorból, a harmónium a 47., a számológép az 57-es majori iskolából való (a 47. majorban József Attila is tanított, ezért a kiállítás róla is megemlékezik). A tározókban fényképek, taneszközök (kalamáris, itatósfogó, csengeri füzetek, beadó irka, tollszárak, tollhegyek, tintásüvegek, porozó, palatábla, palavessző), tankönyvek, tanári segédletek és lapok (például: Néptanítók Lapja), kísérleti és technikai eszközök, régi gyermekjátékok (csuhébabák, rongylabdák, golyók, origami- és gesztenyefigurák), a falakon litográfiák, térképek kerültek elhelyezésre. Az egyik szekrényben egy valódi csontváz áll – az emberi test felépítését tanulták segítségével a majori gyerekek. A száz éves tanteremben a Kedves Látogató kipróbálhatja, milyen is volt kukoricán térdepelni, nádpálcával fenyítést kapni, vagy milyen volt édesgyökeret rágni.


 

 

 

A központi iskola csengője;  a fáradt olajjal felkent pulpituson álló

tanári asztal, a háttérben állványos tábla és abakusz